Oldalak

2011. október 18., kedd

MIT KELL MÉG FELISMERNED...


Annyian keresgélik kutatják, miért és hogyan kerültek ebbe a helyzetbe, amibe éppen vannak. Az elmélet szerint, amikor megtalálod a gyökeret és felismersz valamilyen tanulságot az eddigi életedből, akkor majd minden más lesz.
Ez a kutatás valójában csak a megnyugvást keresi. A felelősséget szeretné áthelyezni valaki másra. Mert ha régen történt valami, ami esetleg eltér a jótól, akkor azok a körülmények a felelősök, nem saját maguk. Ez nyugalommal tölti el a felismerőt, mert a felelősség terhe lekerül a válláról, mert a súly cipelése nehézségekkel jár.
Amikor valaki éveken keresztül ugyanazt a súlyt cipeli, megszokja. Átalakul még a testtartása is és ez válik természetessé. Jön valaki, aki azt mondja neki “minek cipeled, rakd már le” Ezzel beteljesül a felismerés és leteszi a régi terheket.
Mivel átalakult, hozzászokott a cipeléshez az életmódja, ezért amikor leteszi azt, a teher nélküli élet idegen számára és fellép az egyensúlyhiány és kilátástalanság. Muszáj valamit tennie, mert szédül, rosszul érzi magát, nem érzi a biztonságot ebbe a nagy szabadságban.
A következő sarkon talál megint valami nehezet amit cipelhet és nem szándékosan, de elkezdi vonszolni maga után. “Így nem jó mert nehéz, de legalább biztos, tudok róla, mert a kezemben van.”
Aztán jön megint valami isteni szikra és egy újabb felismerés a vonszolásról. Észreveszi, felismeri az újabb terhet és elengedi. Szédülés > egyensúlyhiány > nem érzi a biztonságot > újabb teher > felismerés… és állandóan ugyanaz.
A megoldás nem a felismerésben van, hanem a “mai” életed látásban. Amikor látod, valami történik veled és legyőzöd az ösztöneidből fakadó felelősséget. Hiába keresed a múlt felelőseit, ha ma kéne azt látod, cipelsz, leraksz vagy semmi terhed nincs. Látnod kell az életed, mennyire veszel benne részt és mennyire szeretnél kibújni minden alól, a múlttal takarózva. Ne a megnyugvást keresd, mert félelemből szeretnél megnyugodni, hanem a látásod tisztuljon. Ez a körforgás addig ismétlődik, ameddig az érzéseid be tudnak csapni. Amikor ide-oda rángatnak és nem te rángatod őket oda, ahová csak akarod. Röviden, hagyd abba a felismerések kutatását, azt lásd ami most történik veled!
http://www.tudatosan.hu/

MIT KELL MÉG FELISMERNED...

Annyian keresgélik kutatják, miért és hogyan kerültek ebbe a helyzetbe, amibe éppen vannak. Az elmélet szerint, amikor megtalálod a gyökeret és felismersz valamilyen tanulságot az eddigi életedből, akkor majd minden más lesz.
Ez a kutatás valójában csak a megnyugvást keresi. A felelősséget szeretné áthelyezni valaki másra. Mert ha régen történt valami, ami esetleg eltér a jótól, akkor azok a körülmények a felelősök, nem saját maguk. Ez nyugalommal tölti el a felismerőt, mert a felelősség terhe lekerül a válláról, mert a súly cipelése nehézségekkel jár.
Amikor valaki éveken keresztül ugyanazt a súlyt cipeli, megszokja. Átalakul még a testtartása is és ez válik természetessé. Jön valaki, aki azt mondja neki “minek cipeled, rakd már le” Ezzel beteljesül a felismerés és leteszi a régi terheket.
Mivel átalakult, hozzászokott a cipeléshez az életmódja, ezért amikor leteszi azt, a teher nélküli élet idegen számára és fellép az egyensúlyhiány és kilátástalanság. Muszáj valamit tennie, mert szédül, rosszul érzi magát, nem érzi a biztonságot ebbe a nagy szabadságban.
A következő sarkon talál megint valami nehezet amit cipelhet és nem szándékosan, de elkezdi vonszolni maga után. “Így nem jó mert nehéz, de legalább biztos, tudok róla, mert a kezemben van.”
Aztán jön megint valami isteni szikra és egy újabb felismerés a vonszolásról. Észreveszi, felismeri az újabb terhet és elengedi. Szédülés > egyensúlyhiány > nem érzi a biztonságot > újabb teher > felismerés… és állandóan ugyanaz.
A megoldás nem a felismerésben van, hanem a “mai” életed látásban. Amikor látod, valami történik veled és legyőzöd az ösztöneidből fakadó felelősséget. Hiába keresed a múlt felelőseit, ha ma kéne azt látod, cipelsz, leraksz vagy semmi terhed nincs. Látnod kell az életed, mennyire veszel benne részt és mennyire szeretnél kibújni minden alól, a múlttal takarózva. Ne a megnyugvást keresd, mert félelemből szeretnél megnyugodni, hanem a látásod tisztuljon. Ez a körforgás addig ismétlődik, ameddig az érzéseid be tudnak csapni. Amikor ide-oda rángatnak és nem te rángatod őket oda, ahová csak akarod. Röviden, hagyd abba a felismerések kutatását, azt lásd ami most történik veled!
www.tudatosan.hu