MIT KELL MÉG FELISMERNED...

Annyian keresgélik kutatják, miért és hogyan kerültek ebbe a helyzetbe, amibe éppen vannak. Az elmélet szerint, amikor megtalálod a gyökeret és felismersz valamilyen tanulságot az eddigi életedből, akkor majd minden más lesz.
Ez a kutatás valójában csak a megnyugvást keresi. A felelősséget szeretné áthelyezni valaki másra. Mert ha régen történt valami, ami esetleg eltér a jótól, akkor azok a körülmények a felelősök, nem saját maguk. Ez nyugalommal tölti el a felismerőt, mert a felelősség terhe lekerül a válláról, mert a súly cipelése nehézségekkel jár.
Amikor valaki éveken keresztül ugyanazt a súlyt cipeli, megszokja. Átalakul még a testtartása is és ez válik természetessé. Jön valaki, aki azt mondja neki “minek cipeled, rakd már le” Ezzel beteljesül a felismerés és leteszi a régi terheket.
Mivel átalakult, hozzászokott a cipeléshez az életmódja, ezért amikor leteszi azt, a teher nélküli élet idegen számára és fellép az egyensúlyhiány és kilátástalanság. Muszáj valamit tennie, mert szédül, rosszul érzi magát, nem érzi a biztonságot ebbe a nagy szabadságban.
A következő sarkon talál megint valami nehezet amit cipelhet és nem szándékosan, de elkezdi vonszolni maga után. “Így nem jó mert nehéz, de legalább biztos, tudok róla, mert a kezemben van.”
Aztán jön megint valami isteni szikra és egy újabb felismerés a vonszolásról. Észreveszi, felismeri az újabb terhet és elengedi. Szédülés > egyensúlyhiány > nem érzi a biztonságot > újabb teher > felismerés… és állandóan ugyanaz.
A megoldás nem a felismerésben van, hanem a “mai” életed látásban. Amikor látod, valami történik veled és legyőzöd az ösztöneidből fakadó felelősséget. Hiába keresed a múlt felelőseit, ha ma kéne azt látod, cipelsz, leraksz vagy semmi terhed nincs. Látnod kell az életed, mennyire veszel benne részt és mennyire szeretnél kibújni minden alól, a múlttal takarózva. Ne a megnyugvást keresd, mert félelemből szeretnél megnyugodni, hanem a látásod tisztuljon. Ez a körforgás addig ismétlődik, ameddig az érzéseid be tudnak csapni. Amikor ide-oda rángatnak és nem te rángatod őket oda, ahová csak akarod. Röviden, hagyd abba a felismerések kutatását, azt lásd ami most történik veled!
http://www.tudatosan.hu/

MIT KELL MÉG FELISMERNED...

Annyian keresgélik kutatják, miért és hogyan kerültek ebbe a helyzetbe, amibe éppen vannak. Az elmélet szerint, amikor megtalálod a gyökeret és felismersz valamilyen tanulságot az eddigi életedből, akkor majd minden más lesz.
Ez a kutatás valójában csak a megnyugvást keresi. A felelősséget szeretné áthelyezni valaki másra. Mert ha régen történt valami, ami esetleg eltér a jótól, akkor azok a körülmények a felelősök, nem saját maguk. Ez nyugalommal tölti el a felismerőt, mert a felelősség terhe lekerül a válláról, mert a súly cipelése nehézségekkel jár.
Amikor valaki éveken keresztül ugyanazt a súlyt cipeli, megszokja. Átalakul még a testtartása is és ez válik természetessé. Jön valaki, aki azt mondja neki “minek cipeled, rakd már le” Ezzel beteljesül a felismerés és leteszi a régi terheket.
Mivel átalakult, hozzászokott a cipeléshez az életmódja, ezért amikor leteszi azt, a teher nélküli élet idegen számára és fellép az egyensúlyhiány és kilátástalanság. Muszáj valamit tennie, mert szédül, rosszul érzi magát, nem érzi a biztonságot ebbe a nagy szabadságban.
A következő sarkon talál megint valami nehezet amit cipelhet és nem szándékosan, de elkezdi vonszolni maga után. “Így nem jó mert nehéz, de legalább biztos, tudok róla, mert a kezemben van.”
Aztán jön megint valami isteni szikra és egy újabb felismerés a vonszolásról. Észreveszi, felismeri az újabb terhet és elengedi. Szédülés > egyensúlyhiány > nem érzi a biztonságot > újabb teher > felismerés… és állandóan ugyanaz.
A megoldás nem a felismerésben van, hanem a “mai” életed látásban. Amikor látod, valami történik veled és legyőzöd az ösztöneidből fakadó felelősséget. Hiába keresed a múlt felelőseit, ha ma kéne azt látod, cipelsz, leraksz vagy semmi terhed nincs. Látnod kell az életed, mennyire veszel benne részt és mennyire szeretnél kibújni minden alól, a múlttal takarózva. Ne a megnyugvást keresd, mert félelemből szeretnél megnyugodni, hanem a látásod tisztuljon. Ez a körforgás addig ismétlődik, ameddig az érzéseid be tudnak csapni. Amikor ide-oda rángatnak és nem te rángatod őket oda, ahová csak akarod. Röviden, hagyd abba a felismerések kutatását, azt lásd ami most történik veled!
www.tudatosan.hu

Komfortzóna

Reggel korán ébredés és rohanunk újra és újra minden nap.
Minden mozdulat egy sablon és a megszokott sémák szerint működünk, működsz:-) már észre sem veszed, mit miért és hogyan csinálod, csak teszed rendületlenül!
A nagy rohanásban, nem vesszük észre a pillanat szépségét, mert már egy következő pillanatban vagyunk.
Hova vezet ez?

Az emberi kapcsolatok ellaposodnak vagy megszűnnek...
Már lassan semmire sincs időnk, ülünk a gép előtt és beszélgetünk..
Nyomjuk a billentyűket és nézzük a monitort, elképzelünk valakit, aki ott ül a másik oldalon és várjuk a választ..azt gondoljuk ez a kommunikáció...
Ha valaki arra kér, hogy találkozz vele és beszélgessetek, mindig vannak jól becsomagolt instant válaszok, mire miért nincsen éppen elég időnk, lehetőségünk...
Ha most megkérdezné tőled valaki, mi volt a gyermeked legnagyobb bánata az elmúlt 1 hónapban, tudnád rá a választ?
Ha megkérdezném mi volt az elmúlt 3 hétben a legnagyobb élményed? tudnád rá a választ?
Ha megkérdezném tőled, mi volt 2 héttel ezelőtt ami a legemlékezetesebb eseménye volt életednek? tudnál rá a választ?
Tudod e, hogy mi a párod álma?
-hogy mit szeretnél te a legjobban?
-hogy a barátodat mikor hívtad fel, amikor csak a hangját szeretted volna hallani?
Ki volt aki tegnap rádmosolygott?
Kivel szeretsz leginkább beszélgetni?
Mennyi időt szánsz magadra naponta?
Van időd meghallgatni valakit, akinek fontos vagy?
Van időd szeretni önmagad? másokat?

Amikor ott ül valaki veled szemben, hol a figyelmed?

Tudod a gyermeked nem fog arra emlékezni, hogy volt e mosatlan edény a konyhában, de arra emlékezni fog, hogy nem volt elég időd játszani vele...

Talán túl sok a kérdés és újabb kérdések jönnek majd, de nagyon sok kérdésre a válasz benned van:-)

Ha minden kérdésre kapásból tudsz válaszolni, akkor nem éled mechanikusan az életed...de nagyon sokan esünk ebbe a csapdába:-) néha én is..innen jött a gondolat, hogy beszélni kellene erről:-)

Van időd hogy elgondolkozz ezen?
Vagy félreteszed ezt a levelet?

Várom a gondolataitokat!

Élj a mának...

Hogy is van ez? Milyen sokan szeretnének úgy élni, hogy ne kelljen a holnappal foglalkozni. Mert holnap még rengeteg tennivaló van, sok döntést meg kell hozni, ugye az nagy felelősséggel,nagy teherrel is jár és ez nagyon bizonytalan helyzet. "De jó lenne ha nem lenne holnap!" Nem kéne annyi sokat rettegni és félni, nem tudni mi lesz másnap. Ha ma megtehetném, hogy csak élvezem az életem és "teszek" a holnapra, akkor végre boldog lehetnék és nem kéne cipelnem a jövő terheit.

Van egy jó hírem,

mindig ma van. Soha nem jön el a holnap, mert holnap is egyszer ma lesz. Nem vagy felelőtlen, ha élvezni mered az életedet. Nem vagy felelőtlen, ha a mai nap az első az életedben. Hiszen ma tehetsz a legtöbbet a jövődért, a holnap soha nem jön el, ezért nem tehetsz semmit holnap, csak is ma.

A félelmeid azt mondják, gondold át, rágd meg jól és ha eléggé megfontolt vagy, akkor majd holnap tehetsz valamit. Önmagadért és a szeretteidért, csak is ma tehetsz valamit. Az érzelmeid, kihatnak a jelenlegi életedre és ezzel tudsz a legnagyobb befolyással lenni a jövődre is. Ha ma élvezed, akkor holnap is élvezni fogod. A félelmek becsapnak, mert hazudnak neked a jövőről. 

Rengeteg kifogást tud az ember arra, miért ne tegyen ma semmit. Meg tudja magyarázni azt is, hogy meg kell ma mindent vonni magától, azért, hogy holnap legyen. Félre kell rakni, fel kell készülni a legrosszabb időkre. 

A félelmek is teremtenek és megteremtik azokat a körülményeket, amikor szükséged lesz a félretett dolgaidra. Mennyivel jobb ha nem a létminimumommal foglalkozol, hanem azzal, hogy felkészültél a lehetőségekre és ma amikor meglátod, cselekszel. Az élet ezt is visszaigazolja. 

Élj a mának és érezz olyat, tegyél olyat, amiben jól érzed magad. Nem a rombolásról, az építkezésről beszélek, mert ma építeni fogsz, ha nem halogatod tovább a várva várt eredményt holnapra. A holnap soha nem jön el! Élj a mának, mert ma teheted a legtöbbet a jövődért.

forrás: www.tudatosan. hu

Ébredj, Ember

Egy reggel talán arra ébredsz, felismered, mi zajlik a világban, és elkezdesz tudatosan dolgozni felszabadulásodért, mert megérted, hogy minden perc számít.Igen, minden perc számít...

... Földanyánk kétségbeesetten küldözgeti jeleit: ébredj, Ember, nem bírom így tovább, MUSZÁJ VÁLTOZTATNOD ITT ÉS MOST...

... és az Isteni Akarat is szólongat: eljött az idő, Ember, nem halogathatod tovább felemelkedésedet...

... annyi a jel körülöttünk, amely változásra int: forradalmak és lázadások, földrengések és tornádók, pénzügyi és morális összeomlások, csoportos és egyszemélyes drámák ...

... ám ha nem a saját kertünket áztatja a víz, és nem a mi fejünk felől viszi le a szél a tetőt - nem mozdulunk, mert velünk hogyan is történhetne hasonló?

... és ha nem rólunk mond halálos diagnózist az orvos, mert nem hallgattunk szervezetünk korábbi figyelmeztetéseire - nem reformáljuk meg mindennapjainkat, hiszen idáig is jól megvoltunk szokásainkkal; ezután miért is lenne másként?

... és ha mégis történik Valami, ami darabokra töri össze életünket, a fájdalmas, gyászos megélés után miért ne hihetnénk azt, hogy mégis csak a balszerencse győzedelmeskedett felettünk, és változtatni még mindig nem kell, hiszen e történetben csak áldozatok voltunk, és nem teremtők...?

Jöhetnek a jelek, sorra, egyre egyértelműbb üzenetekkel - ha az ember Csipkerózsika-álmát alussza, reménytelen beállítani a vekkert: tovább-szundikálja úgyis életét... és aztán mélységesen felháborodik az élet igazságtalanságán, hiszen ő nem tett semmi rosszat... ő nem tudta, hogy ezután ez következik...

... holott fájdalmas jeleket csak az kap, aki letért az Isteni Terv útjáról és szeretetellenesen gondolkodik, szól, cselekszik... Szeretetellenesen gondolkodni, szólni, cselekedni nagyon könnyű, hiszen ehhez szoktattak az elmúlt évezredek beidegződései... a szokásokat feladni pedig igencsak komoly kihívás...

... nem feladni őket, vért izzadva? Túl nagy áldozat akkor, amikor határtalan a lehetőségünk az ébredésre, a megvilágosodásra, Önvalónk felismerésére...

Ébresztő, Ember!

A holnap mindig késő...

Ne hazudj magadnak

Sokan gondolkodnak pozitívan. Pozitívan látják az életüket és pozitív
szemlélettel élik is azt. Hisznek abban, ha így tesznek, akkor minden szép és
jó lesz. A pozitív gondolatok nagyon szépek és tényleg gyógyító hatásúak. Van
egy kis bökkenő, az életük romokban hever és a romok alól is mosolyognak.
Felvették az álarcukat, mert ha pozitívak az kihat a jövőjükre és szeretnének
szép jövőt. Tisztában vannak a törvényekkel, jól olvasottak és használni
szeretnék, a busás jutalomért.
A romok alól lehet mosolyogni, de hol marad az őszinteség. Az az
önmagunkba vetett hit, hogy ne alázzuk magunkat a szép jövő  reményében.
Az őszinteség ott kezdődik, hogy beismerem magamnak azt, hogy ez most
nem jó. Ha fáj, akkor ordítok és nem mosolygok könnyekkel a szememben.
Őszintén megélni azt ami van és nem cselezni továbbra is. A cselekkel saját
magunkat cseleznénk ki, kikerülve azt az önismeretet, amivel kimászhatunk a
nagy fájdalmak alól és ha fáj akkor fájdalmat érezni, ha nyom akkor a
nyomást. Nem mindig mást, mint ami van.
A pozitivizmus szép dolog, de ha nem vagy őszinte önmagaddal, a jövődben is
elviseled a fájdalmakat és cipeled a saját és mások terheit is. Valami nehézség
alól csak úgy mászhatunk ki, ha egyáltalán észrevesszük a súlyt, ami nehéz
életet teremt. Ha mindig csak mosolygunk és soha nem ismerjük be azt
magunknak, hogy "ez nem jó most", akkor a jóérzésünk soha nem lesz
őszinte.
Azért mert hiszünk valamiről valamit, az még nem biztos, hogy úgy van. A
pozitív hit, is csak egy gondolat és nem valóság. A valóság most az, hogy a
romok alatt fekszel. Hiába hiszed azt, hogy szép és jó, ha nem így van. Lásd
meg a terheket, dobd le magadról a nehézségeket és akkor őszinte voltál a
kínjaiddal, őszinte maradsz az örömöddel.
A tudatosság az őszinteségről szól és nem a mindenáron jókedvről. Arról szól,
hogy legyél jelen és tudj a fájdalmaidról is, ne csak a jó érzéseidről. Ha ezeket
az érzelmekkel tisztában vagy, tisztában leszel az őszinte, szívből jövő
mosollyal is.
Lásd mi történik veled és ne akard elhitetni magaddal, hogy majd jobb lesz,
mert később is hazudsz majd magadnak és tudatlanul másoknak. Hiába
dugod a fejed a homokba és hiába mosolyogsz, az érzelmek tudják a dolgukat,
azokat nem tudod megtéveszteni.
Az őszinteséggel, őszintén teremtesz pozitív jövőképet. A pozitív hozzáállás,
szülessen a pozitív valóságból és a jövőd is ugyanilyen pozitív marad, mert

holnap is ma lesz egyszer.

forrás: www.tudatosan.hu

Az út Benned van...

Teljesen mindegy, hol vagy, és mit csinálsz, miként az is mindegy, hogy kinek hiszed magad - önmagadat keresed! Bármit teszel, egy napon meg fogod találni az utat.

Eldöntheted, hogy egy nehezebb utat választasz, vagy a lét könnyedségének útját, a döntés a te kezedben van. Még ha azt gondolnád, hogy nincs több kiút, csupán egylépésnyire vagy az úttól - az úthoz vezető kapu ugyanis belülről nyílik!

Amint ráléptél az útra, kezdődik a tulajdonkép peni élet. Választhatsz, hogy sok-sok évet vársz még erre, akár inkarnációkat, ám ezt az igazi életet akár most is megkezdheted, ebben a pillanatban. A leg megfelelőbb idő erre mindig a most.

Mihelyt ráléptél az útra, mindaz, ami eddig szá modra fontos és elérendő érték volt, teljesen lényegtelenné válik. Új képességeket és ismeretlen erőket fogsz majd felfedezni, az élet olyan lehetőségeket fog kínálni számodra, amelyekről eddig még csak álmodni sem mertél. Ez mind a te szellemi örökséged, amely örök időktől fogva vár rád, arra, hogy felébredj, és önmagadat birtokba vedd. Semmi mást nem kell tenned, mint régi énedet el engedned, hogy Igaz Valód előléphessen most!

Életkörülményeidnek te vagy a teremtője! Tudatosan választhatsz, milyen életet akarsz élni!

A bölcsesség születése

Az élet olyan, mint egy film. A legtöbb ember úgy játssza el a szerepét, hogy észre sem veszi, hogy csupán egy filmről van szó. Mások felismerik ugyan az „életfilmet", de kívül érzik magukat rajta, holott benne cselekszenek. És csak nagyon kevesen állnak a vetítőgép mögött, és rendezik a filmet.

Az igazi életet azonban csak az az ember éli, aki a kamera mögött áll, és tudatosan leforgatja az életfilmet, amely a saját forgatókönyve alapján készül. Azt is tudja, kié a mozi, és valójában kik is a nézők. A mozitulajdonos példánkban az Isten, az egyetlen realitás, és mi valamennyien ennek a realitásnak részei vagyunk, részei annak az egyetlen tudatnak, amelyet Istennek nevezünk. Minden egyéb Maja, azaz látszat, ennek az egyetlen valóságnak a képe. A film címe így hangzik: Életjáték.

Ebben a filmben mi magunk vagyunk a forgató könyvírók, a rendezők, mi játsszuk a főszerepet, mi vagyunk a nézők, sőt a mozi társtulajdonosai is, ahol a filmet vetítik. A lényeg az, hogy mindezt tudatosítanunk kell! Minden a mi örömünkre te remtetett. Ha nem élvezzük a filmet, változtassuk meg a forgatókönyvet, játsszunk el egy másik szere pet, tudatosítsam magamban ezt a szerepet, és él vezzem az életjátékot!!!

A következő történet szép példa erre: Dzsau Dzsou megkérdezte tanítóját, Nan-tyuant: „Hogyan találom meg az igaz utat, és hogyan tudom megtanulni?" A mester így válaszolt: „Ha keresed az utat, soha nem fogod megtalálni. Ha nem kere sed az utat, akkor sem fogod megtalálni. Ha meg akarod tanulni, soha nem fogod megtanulni. Am ha nem akarod megtanulni, akkor sem fogod meg tanulni. Légy nyitott és tágas, mint az égbolt, és rajta vagy az úton. Az igaz út ugyanis a mindennapi út."

Egyszer tudatosítottam magamban az utat, és megpróbáltam a következő szavakkal leírni: koan - „átlépni a kapu nélküli kapun" ( tulhaladni az értelmet).

Nincs semmi kapu, mégis keresztül tudok menni rajta.

Keresztül tudok menni rajta, és mégsem megyek. Nem megyek, és mégis előrehaladok. Előrehaladok, és mégis saját magam középpontjában maradok.

Saját magam középpontjában maradok, és mégis mindenben benne vagyok.

Mindenben benne vagyok, és mégis egy vagyok!!!