... Földanyánk kétségbeesetten küldözgeti jeleit: ébredj, Ember, nem bírom így tovább, MUSZÁJ VÁLTOZTATNOD ITT ÉS MOST...
... és az Isteni Akarat is szólongat: eljött az idő, Ember, nem halogathatod tovább felemelkedésedet...
... annyi a jel körülöttünk, amely változásra int: forradalmak és lázadások, földrengések és tornádók, pénzügyi és morális összeomlások, csoportos és egyszemélyes drámák ...
... ám ha nem a saját kertünket áztatja a víz, és nem a mi fejünk felől viszi le a szél a tetőt - nem mozdulunk, mert velünk hogyan is történhetne hasonló?
... és ha nem rólunk mond halálos diagnózist az orvos, mert nem hallgattunk szervezetünk korábbi figyelmeztetéseire - nem reformáljuk meg mindennapjainkat, hiszen idáig is jól megvoltunk szokásainkkal; ezután miért is lenne másként?
... és ha mégis történik Valami, ami darabokra töri össze életünket, a fájdalmas, gyászos megélés után miért ne hihetnénk azt, hogy mégis csak a balszerencse győzedelmeskedett felettünk, és változtatni még mindig nem kell, hiszen e történetben csak áldozatok voltunk, és nem teremtők...?
Jöhetnek a jelek, sorra, egyre egyértelműbb üzenetekkel - ha az ember Csipkerózsika-álmát alussza, reménytelen beállítani a vekkert: tovább-szundikálja úgyis életét... és aztán mélységesen felháborodik az élet igazságtalanságán, hiszen ő nem tett semmi rosszat... ő nem tudta, hogy ezután ez következik...
... holott fájdalmas jeleket csak az kap, aki letért az Isteni Terv útjáról és szeretetellenesen gondolkodik, szól, cselekszik... Szeretetellenesen gondolkodni, szólni, cselekedni nagyon könnyű, hiszen ehhez szoktattak az elmúlt évezredek beidegződései... a szokásokat feladni pedig igencsak komoly kihívás...
... nem feladni őket, vért izzadva? Túl nagy áldozat akkor, amikor határtalan a lehetőségünk az ébredésre, a megvilágosodásra, Önvalónk felismerésére...
Ébresztő, Ember!
A holnap mindig késő...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése