Eldöntheted, hogy egy nehezebb utat választasz, vagy a lét könnyedségének útját, a döntés a te kezedben van. Még ha azt gondolnád, hogy nincs több kiút, csupán egylépésnyire vagy az úttól - az úthoz vezető kapu ugyanis belülről nyílik!
Amint ráléptél az útra, kezdődik a tulajdonkép peni élet. Választhatsz, hogy sok-sok évet vársz még erre, akár inkarnációkat, ám ezt az igazi életet akár most is megkezdheted, ebben a pillanatban. A leg megfelelőbb idő erre mindig a most.
Mihelyt ráléptél az útra, mindaz, ami eddig szá modra fontos és elérendő érték volt, teljesen lényegtelenné válik. Új képességeket és ismeretlen erőket fogsz majd felfedezni, az élet olyan lehetőségeket fog kínálni számodra, amelyekről eddig még csak álmodni sem mertél. Ez mind a te szellemi örökséged, amely örök időktől fogva vár rád, arra, hogy felébredj, és önmagadat birtokba vedd. Semmi mást nem kell tenned, mint régi énedet el engedned, hogy Igaz Valód előléphessen most!
Életkörülményeidnek te vagy a teremtője! Tudatosan választhatsz, milyen életet akarsz élni!
A bölcsesség születése
Az élet olyan, mint egy film. A legtöbb ember úgy játssza el a szerepét, hogy észre sem veszi, hogy csupán egy filmről van szó. Mások felismerik ugyan az „életfilmet", de kívül érzik magukat rajta, holott benne cselekszenek. És csak nagyon kevesen állnak a vetítőgép mögött, és rendezik a filmet.
Az igazi életet azonban csak az az ember éli, aki a kamera mögött áll, és tudatosan leforgatja az életfilmet, amely a saját forgatókönyve alapján készül. Azt is tudja, kié a mozi, és valójában kik is a nézők. A mozitulajdonos példánkban az Isten, az egyetlen realitás, és mi valamennyien ennek a realitásnak részei vagyunk, részei annak az egyetlen tudatnak, amelyet Istennek nevezünk. Minden egyéb Maja, azaz látszat, ennek az egyetlen valóságnak a képe. A film címe így hangzik: Életjáték.
Ebben a filmben mi magunk vagyunk a forgató könyvírók, a rendezők, mi játsszuk a főszerepet, mi vagyunk a nézők, sőt a mozi társtulajdonosai is, ahol a filmet vetítik. A lényeg az, hogy mindezt tudatosítanunk kell! Minden a mi örömünkre te remtetett. Ha nem élvezzük a filmet, változtassuk meg a forgatókönyvet, játsszunk el egy másik szere pet, tudatosítsam magamban ezt a szerepet, és él vezzem az életjátékot!!!
A következő történet szép példa erre: Dzsau Dzsou megkérdezte tanítóját, Nan-tyuant: „Hogyan találom meg az igaz utat, és hogyan tudom megtanulni?" A mester így válaszolt: „Ha keresed az utat, soha nem fogod megtalálni. Ha nem kere sed az utat, akkor sem fogod megtalálni. Ha meg akarod tanulni, soha nem fogod megtanulni. Am ha nem akarod megtanulni, akkor sem fogod meg tanulni. Légy nyitott és tágas, mint az égbolt, és rajta vagy az úton. Az igaz út ugyanis a mindennapi út."
Egyszer tudatosítottam magamban az utat, és megpróbáltam a következő szavakkal leírni: koan - „átlépni a kapu nélküli kapun" ( tulhaladni az értelmet).
Nincs semmi kapu, mégis keresztül tudok menni rajta.
Keresztül tudok menni rajta, és mégsem megyek. Nem megyek, és mégis előrehaladok. Előrehaladok, és mégis saját magam középpontjában maradok.
Saját magam középpontjában maradok, és mégis mindenben benne vagyok.
Mindenben benne vagyok, és mégis egy vagyok!!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése